"Visszfény" /Zombor/ 2013. 07.30. 19 óra



Megnyitóbeszéd


Egy különleges kiállítás részesei lehetünk ma Zomborban 2013-ban. A több évszázados múlttal rendelkező európai hagyományokat követő multikulturális város fogadja a Kispesti Helikon VISSZFÉNY című kiállítását.
Az esemény fő mozgatórugója Kispest és Zombor testvérvárosi kapcsolata és a 150 éve, 1863 június 29-én Zomborban született Juhász Árpádra való megemlékezés. Az időpont tehát nem véletlen.
 Az apja, Juhász Mihály tekintélyes iparos, a városi híres magyar szabó céhnek utolsó céhmestere. Művészi tanulmányait Zombor város ösztöndíjasaként jelesen végzi Budapesten a Mintarajz iskolában és Lotz Károly tanítványként 1890-ben rajztanári diplomát kap. Zomborban ismerkedett meg a filozófus Schmitt Jenő Henrikkel, akinek eszméi hatottak rá. A gnosztikus tanítások nyomán Juhász alkotó munkájában mind inkább a népművészet és a paraszti kultúra lett alapforrás. Gyalogszerrel járta az országot és gyűjtött anyagot Malonyai ötkötetes lexikonjához, melynek fő illusztrátora volt.
Kiállításunkon bemutatunk néhány rajzát, mely a zombori piacon és a környék tájairól készült. A grafitceruza satírozó használatával, festői hatású rajzaival 1908-ban Londonban a nemzetközi grafikai kiállításon aranyérmet nyert. Körösfői Aladár hívására Gödöllőre költözik feleségével Omelka Vilmával és a művésztelep aktív tagja haláláig. A toljsztojánizmus szellemi légkörében a művészet embernevelő feladatában való hit teremtett kapcsolatot a gödöllői művészek között. Az ember és művészet harmonikus kapcsolatát kiválóan illusztrálja Juhász egyik képe a MEZŐKÖVESDI UDVAR. A kép nem csillogtat festői erényeket kódolt üzenete mégis érthető. Egyszerű paraszti udvaron, a földön ülve ábrázolja figuráit a festő. Méltóságteljes tartásukat gazdagon hímzett díszes ruhájuk adja, mely fél évi munkájukba vagy annak bérébe került. Az érték melyet az ember maga teremt, adja az öntudatát a ruha viselőjének.

Az értékteremtés szándéka vezérelte a kispesti művészeket is. A hagyományok ápolása a kapcsolatok keresése és kulturális értékeink felmutatása volt a cél, mely inspirálta az alkotókat az új munkák létrehozására. A régi tárgyak szeretete motiválta Duffek Tivadart, hogy saját speciális üzenetű műtárgyát megalkossa.
A Szöultól New Yorkig híres Harasztÿ István is rég nem használatos ipari tárgyak felhasználáséval készíti szarkasztikus humorú műveit. Szintén humor és irónia van jelen Bereczky Ildikó apró pontokból kirajzolódó figuráin.
Ruttkay Sándor finom vonalakkal megrajzolt munkái mellett Zálogh Sándor színes szövedékből álló pasztell rajza a grafikai megoldások hagyományait őrzi. A festészeti technikák a legváltozatosabb módon jelennek meg kiállításunkon. Molnár Krisztina apró finom ecsetvonásokkal festett akvarellje mellett látható Skoda Éva lendületes széles ecsetkezelésű munkája. Haraszti Zsófi zárt mértani szerkezetű művének Schlosser Kornélia Álomképe lehet ellenpárja, míg Mazalin Natália és Pál Csaba több rétegben felhordott és karcolt munkái közös vonásokkal bírnak. Raj Csaba festmény-installációja a hagyományokra épít míg Németh Róbert UV-festékkel készült munkája a fény által válik láthatóvá. A fény a főszerep a művész házaspár, Homoki Anikó és Lach Sándor munkáin, és a fény ad lelket Ioanniodu Thomai Három bölcsességének is, de Fajka János tűzzománcán is játékosan csillan meg a fény. Matt és fényes felületek váltakoznak Janisch Kornélia és Tényi Sarolta kerámiáin. Nyitrai Ferenc, aki a katalógus fotóit készítette, a fénynek két aspektusát tárja elénk.
Az idén Munkácsy-díjjal kitüntetett Nikmond Beátának egy fa szobrát hoztuk el melyet végső formájában egy fekete gránit kőbe faragott ki.
Kiállításunk egyfajta párbeszéd a hagyomány és a haladás a múlt és a jelen közt, a két város Kispest és Zombor között.
Kérem fogadják szeretettel és folytatódjék a párbeszéd a jövőben is.