A Wekerle-telep főleg építészeti egységéről, házainak különleges hangulatáról, és nem utolsó sorban híres tervezőiről ismert és elismert része Budapest XIX. kerületének, tágabb értelemben a fővárosnak.
Most, hogy létrejöttének centenáriumát ünnepeljük, Kispest Önkormányzata, a Wekerlei Társaskör és a KMO Művelődési Ház Nagy Balogh János Kiállítóterme zárt képzőművészeti pályázatot hirdetett a Kispesti Helikon Képzőművészeti Egyesület képző- és iparművészei számára. Nem titkolt célja az volt, hogy a vizuális művészet segítségével mélyebbre ásson, hogy mint egy képzőművészeti pszichoanalízisben derítsen fényt a Wekerle-telep építészeti bravúrja mögött meghúzódó emberi élete, sorsok, helyzete, élmények világára.
A beérkezett pályaművek mind műfaj szempontból, mind formanyelvükben igen sokrétű és színes szövetét adják a Wekerle-telepnek, mégis erőteljesen kiviláglik, hogy az az építészeti tér, és egységes formanyelv, mely Wekerlén körülöleli az embert, egyben meg is határozza ót. Olyan erőteljes hatással van ránk, hogy ha csak alkotóelemeiben is, majdnem minden műalkotásban megjelenik, és valamilyen módion főszereplővé válik. Az elmúlt 100 évben sok-sok öröm és bánat, születés és halál, divatok és ideálok, háború, és különféle politikai változások estek meg az időben és az emberek lelkében, de egy dolog sohasem változott, maga a Wekerle-telep. A telep házai, terei, templomai nem változtak. Így mintegy összeköti az időt a térrel, változatlanul hagyva belőle valamit, a szépséget, az emberséget. Azt hiszem, ez a varázsa a Wekerle-telepnek, és ez az, ami nyomott hagyott minden pályaműben, egységet teremtve a sokszínűségben.
Mohay Orsolya, művészettörténész, a kiállítás kurátora
A 100 éves Wekerle-Telep Ma című kiállítás meghívója