A Cifrapalotában nyílt meg a Kispesti Helikon Kulturális Egyesület csoportos képző- és iparművészeti kiállítása. A tárlat március 8-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10–17 óráig.
A kiállítást a vendégek képviseletében Gajda Péter Kispest polgármestere, a vendéglátó város nevében pedig Sárközy István, Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte, ezt követően pedig Mohay Orsolya művészettörténész nyitotta meg. A kispesti Helikon Képzőművészeti Kulturális Egyesület képző- és iparművész tagjainak vegyes műfajú (fotó, zománc, grafika, festmény, kerámia, textil, szobor) kiállítása, melynek nagyobb része 2008-ban, a fenti címmel meghirdetett pályázatra készült és került bemutatásra a budapesti Nagy Balogh János Kiállítóteremben.
A 100 éves Wekerle-telep ma
A Wekerle-telep főleg építészeti egységéről, házainak különleges hangulatáról, és nem utolsó sorban híres tervezőiről ismert és elismert része Budapest XIX. kerületének, tágabb értelemben a fővárosnak.
Most, hogy létrejöttének centenáriumát ünnepeljük, Kispest Önkormányzata, a Wekerlei Társaskör és a KMO Művelődési Ház Nagy Balogh János Kiállítóterme zárt képzőművészeti pályázatot hirdetett a Kispesti Helikon Képzőművészeti Egyesület képző- és iparművészei számára. Nem titkolt célja az volt, hogy a vizuális művészet segítségével mélyebbre ásson, hogy mint egy képzőművészeti pszichoanalízisben derítsen fényt a Wekerle-telep építészeti bravúrja mögött meghúzódó emberi élete, sorsok, helyzete, élmények világára.
Az egyesületről /Wehner Tibor/
Helyi színek és ízek,egyedi jellegzetességek, különleges hangulatok, a hely szelleme a globalizáció korában, a mindent átfogó és összemosó médiauralmak térhódítása időszakában talán mégsem indokolatlan a regionális kulturális-művészeti jelenségek jelentőségéről és fontosságáról értekezni.
Természetesen ez összefügg a térség történeti folyamataival és meghatározottságával is: a nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulón lezajlott magyarországi rendszerváltást követően a kulturális-művészeti szférában is mélyreható változások zajlottak le.
A korábban központosított és uniformizált, egypólusú szervezeti rendet felváltotta a szabad, önszerveződésen alapuló,a művészet, a művészeti folyamatok által indukált és vezérelt, a körülmények, az adottságok és a lehetőségek révén szabályozott kulturális-művészeti élet-közeg: újraéledtek a második világháború előtt működött, a kommunista-szocialista hatalomátvétel és hatalomgyakorlás során megszüntetett művészeti társaságok,egyesületek, egyletek, ágazati, technikai egységesítő jegyek és
a regionális összetartozás által meghatározott új szerveződések jöttek létre. Társaságokat alakítottak a grafikusok és a festők, a rézkarcolók és a könyvművészek, a szobrászok és a kárpitművészek,és szervezeti összefogással is manifesztálták és szentesítették működésüket az egy-egy tájegységhez, megyéhez, városhoz, településhez,
településrészhez kötődő alkotók. Hosszan sorolhatjuk a napjainkban tíz, vagy már tizenöt éves fennállásukat ünneplő művészeti szerveződéseket: a szakmai szempontok által koordinált Magyar Festők Társaságát, a Magyar Kárpitművészek Egyesületét,
a Magyar Üvegművészeti Társaságot, vagy a genius loci, a couleur local vagy csak a közigazgatási határok által összefogott Székesfehérvári Művészek Társaságát, a kecskeméti Műhely Művészeti Egyesületet, a Veszprémi Művészek Céhét, a Gödöllői Iparművészeti Műhelyt.
E második csoportba illeszthető a Kispesti Helikon Kulturális Egyesület, amely Budapest egyik karakteresen önálló jegyekkel felruházott, nagy múltú településrészén ugyancsak egy második világháború előtt működött szerveződés hagyományait szövi tovább. A földrajzi-közigazgatási egységekhez kötődő művészeti társaságok sorában különleges státusúak a Budapesten, illetve a főváros agglomerációjában működő szerveződések: egy rendkívül intenzíven funkcionáló világvárosi kulturális-művészeti hálózatban kell pozíciójukat megteremteniük és tevékenységüket kifejteniük úgy, hogy érvényre jussanak a nagy egésztől megkülönböztető, jellegzetes vonások is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)