Haraszty 75- Aulich Galéria
Wehner Tibor megnyitója
"Valószínűleg az a legokosabb, ha már itt, a bevezetőben megvallom, hogy teljesen tanácstalan vagyok: elvégre mégsem futhatok üres tiszteletköröket,
és nem mondhatom el újra, amit már korábban oly sokan és oly sokszor elmondtak és leírtak a Harasztÿ-munkásságot elemezve:
hogy iskolateremtő mester, hogy hatalmas és megkerülhetetlen életmű, hogy korával együttlélegző, hogy páratlan lelemény, hogy sziporkázó ötletek, hogy hallatlanul szellemes, hogy újító inspirációk, hogy fáradhatatlan és kiapadhatatlan, hogy kis iróniával a dolgokon és jelenségeken felülemelkedő, tradíciókkal és konvenciókkal leszámoló, mindenféle határokat átlépő, valamiképpen mindig új minőséget teremtő, könnyedén és halálosan komolyan játékos, a fizika törvényeit megcáfoló, egyszerre világos logikával és homályos titokzatosságokkal megokolható, változatosságokba és monotóniába burkolózó, magától értetődő és abszurd, pontosan megtervezett, nagyvonalú és elegáns, precízen kimunkált és előadott, súlyos utalásokkal terhelt és szabadon csapongó, ellenpontokra hangolt és önmagával, önnön autonomitásával áthatott, dinamikus, meggyőzőn magával ragadó, metaforikus magasságokba emelkedő és élesen az emlékezetbe rögződő.
